Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír. Die Welt durch die Augen anderer. Ez nem méltó hozzá! Gyengéd hullámzást érzett a karján. Menjünk, mondta némán, csak a szemeivel jelezve. Irisz visszafordult a tömeg felé. Grel épp akkor érte el a sugár szélét.

Magyarország ébredj elő a fekete pólót! Az egészségednél nincs drágább kincsed! Azt nem tudod megvenni pénzért! Azt nem szerezheted vissza,ha elvesztetted. Azt hiszed az Ápolók magukért küzdenek csak? A te és a családod egészsége a tét! Miért nem értitek meg hogy ez főként rólatok szól? Nem ismeritek fel hogy veszélybe került az életetek? A fekete póló, szalag azt jelenti érted harcolunk és a szeretteidért! Mindegy a vall.

Hát már csak ez jelezte a reggelt a kakaskukorékolás helyett, mert azok fázósan némák maradtak, ha volt még udvar ahol éltek egyáltalán. Ezen kezdtem elmélkedni, mikor itt-is, ott is megismétlődött az eset. A gyanús csak az volt, hogy imitt-amott feltűnt egy-egy hátúszó is. No fene, mi mozoghat a jegesedő folyóban? Az éji köd ajándékba adta a fáknak a csipkeruhát. Nehézzé vált a lélegzet a súlyos fagyottá fehéredet.