Az útnak vége nincs soha.

Némi tetszhalál után akkor összefoglalnám a vizsgaidőszakot és annak eredményeit. Ugye én március végén pattantam meg Londonból azon premisszával, hogy nem is térek vissza a teljes harmadik. Histories and Cultures of the Nordic Region. Összességében a vártnál jobb, a reméltnél rosszabb eredmény, ahogy ezt szoktam. Jövőre minden előzetes leírás szerint sokkal több dolgunk lesz, sokkal inkább oda kell.

Mindenesetre az elmúlt pár napban nagyon nyűgös, meg türelmetlen vagyok már, óriási a hasam, nehéz a gyerek, és persze már azért picit izgulok. Nem nagyon, de azért érezhetően sokszor eszembe jut, mikor mit kell majd csinálnom, és hogy lesz. De egyrészt az ördög nem alszik, másrészt a diétát elvileg még 6 hétig tartanom kell, persze emelt adaggal.

The present and mostly the future of global, online, distributed, individual learning through the eyes of a European blogger, a Teachers College Columbia University alumna. If I got the acceptance letter from Columbia today, I would decline their offer and build my own fascinating MOOC curriculum. Wharton School of the University of Pennsylvania.

Egesz nap annyira nyomorultul vagyok, alig vannak osszefuggo gondolataim, buvalbaszott arccal jarkalok es hasonlok. Annyira szerencsetlenul nezhettem ki ebednel, hogy Anyuek inkabb a kevesbe finom fagyibol ettek es nekem meghagytak a jobbikat. Nincs kedvem senkihez es semmihez. En nem irtam ra ma, o nem irt ram.