Zár nem nyílik, kulcs beletörik, az első ismerős egy lakatos, aki segít betörni a kecódba. Ablak kinyit, üveg kizuhan. Konvektor bekapcs, fűtés nincs. Roló felhúz, roló leszakad. A szomszéddal nagyjából 12 perc alatt igen súlyos anyázásba fullad a társalgás, pedig én az első pár napban igyekezni szoktam jó benyomást kelteni. Előbb kiütést kapok, aztán elönt a takony.

Most nem csak úgy, hogy sziasztok, majd még jövök. Az a jó, ha nem jövök. Mert akkor sikerültek a tervek, Mert akkor bejött a számítás. Mert az azt jelenti, hogy öröm és bódottá. Egy jégeső meg egy zivatar között kihasználtam a napsütést és kiszaladtam levegőzni. Már kevesebb mint 24 óra van hátra, nagyon kellemes re sikerült ez az utolsó hét, min.

Fasza ez a kamion, Tibikém nézett körbe Gyuszi a platóról. Meg úgy ez az egész. Süt a nap, Feri a vezetőfülkéből nyomatja a mulatóst, osztogatjuk a jó kis Kőbányait Kell ennél több? Csak rohadt meleg van ebben a ruhában. De senkit sem fog zavarni, ha lehajtod a kantárt, nyár van. Végül is vonta meg Tibi a vállát, majd azzal a lendülettel letűrte a munkaruháját, megszabadult a pólójától és a sörcsap alá dugta a fejét. Te tudod amúgy, mire fel ez a kamion? Te büszke vagy a munkádra? Ebben a cuccba.