Papír, színek, vonalak, betűk. Szerettem volna, egyszer,. Vele, itt, esélye se volt,. Máshol tenger, bennem a térkép,. Homokos part, szikla is akad,. Kavics rajzolat az egész élet,. Össze rajzoltak, együtt vagyunk. Tenger zúgása nincs a térképen,. Hullámok tánca léptem előtt,. Ülök, nézem ahogy úszol,. Végtelen pillanat, szemem strázsálja.

Avit vagyok, rég lejárt lemez,. Múlt maradéka, itt felejtett felesleg. Értetlenül nézem köröttem a világot,. Búsongás, harc a mindennapokért,. Hit, mely palástként takarja érzéketlenségét,. Gyülölködés, harag és a kívánságok. Apám arra tanított, magad felelsz létedért,. Ki mit él meg, hova fekteti a hangsúlyt,. Mi fontos, mi az érdektelen, csak töled függ. Ezektől leszel boldog vagy boldogtalan. Világod TE éled magadnak, még segíteni se lehet,.

Járom az utam, mindenki járja,. Minden lépés ezernyi utat kínál,. Minden út vezet valahova, mindig,. Minden út Romába vezet, tudjuk,. Ó Uram, a tegnapi napsütésre vágyok,. Ma minden lépésem sárdagasztást jelent,. Látod, a bőrömig elázok, ÉRTED! Caplatok az úton, cuppog a sár, ez a válasz. Ó Uram, rám fogták kék vagyok s megalkuvó! Festéket fröcsögnek, kesztyűkkel dobálnak. Tűrhetetlen szavuk, emberségemben aláznak.